2015. június 5., péntek

2015. május 24., vasárnap

36,

Mikor úgy éreztem hogy kicsit össze szedtem magam,legalább is kinézetre a külső szemlélők miatt,kimentem az öltözőből és elindultam a koncert felé,amiből már nem lehetett sok max 20 perc még.
Már majdnem oda értem amikor is egy kéz berántott egy függöny mögé.
Ismét a szőke démonnal néztem szembe,milyen meglepő fordulat.
-Te kis liba,mit keresel itt?-kérdezte szikrázó szemekkel.
-Csak Lou-hoz jöttem,hisz ő a barátom.-mondtam határozottam.
-Aha persze,és mégis mi a francot kerestél Harry-vel egy szobában,édesem?-húzta végig éles körmét az arcomon.
-Csak beszélgettünk .-mondtam flegmán
Talán nem volt túl szerencsés hisz egy kéz csattant az arcomon...ismét.
A szemem sarkából láttam hogy a függöny túloldalán mozog valami,remélem hogy nekem jött segíteni,de lehet hogy csak képzelődöm.
-Na ide figyelj tartsd magad távol a pasimtól.-mondta idegesen.
-Tudod mit elegem van,attól még hogy egy pszichopata picsa vagy,nem teheted tönkre az életemet.Szeretem Harry-t mindennél jobban és miattad kellett összetörnöm a szívet és a sajátomat is.Nem engedem hogy bántsd ezért hagytam hogy veled legyen de ez volt életem legrosszabb döntése.-ordítottam.
-És mit akarsz csinálni?-kérdezte gúnyosan.
-Elmondok neki mindent a raktárról,az ördögi tervedről,azt hogy elraboltál ...mindent.-mondtam határozottan.
-Senki nem fog neked hinni és teszek róla hogy ne is legyen alkalmad elmondani senkinek.-húzta gúnyos mosolyra a száját.
Láttam ahogy elővesz valamit a zsebéből.....egy kést.Úristen most meg fog ölni,estem teljesen kétségbe.
-Én azt a helyében eltenném.-szólalt meg mögöttem egy őr és mellette állt Harry.
Taylor eszméletlenül meglepődött majd az arca vörösbe váltott,már lendült volna felém a késsel hogy megszúrjon de valaki elém ugrott így őt karcolta meg a kés.Ez a valaki pedig nem más volt mint Harry.Amint megláttam hogy ő az sikítva utána vetettem magam a földre.
-Nyugalom csak egy karcolás,menjen kapja  el és zárassa be.-mondta Harry az őrnek.
-Istenem Harry jól vagy?-kérdeztem teljesen kétségbe esetten,miközben simogattam a fejét.
-Semmi bajom csak egy kis karcolás,de ne sírj minden rendben lesz.-mondta nyugtatóan és letörölte a könnycseppet az arcomról.
-Annyira sajnálom az egész az én hibám-zokogtam
-Ash nem te tehetsz róla,mindent hallottam.Nem a te hibád hogy elraboltak és megfenyegettek.Az egész azé a szőke libának a hibája.-simogatta a hajam.
-De akkor is sajnálok mindent én nem akartam neked rosszat,nem akartam hogy bántsanak és én sem akartalak bántani.Egy szó sem igaz abból amit akkor mondtam,szeretlek mindennél jobban és egy szörnyeteg vagyok hogy azokat mondtam.-sírtam
-Nem vagy szörnyeteg.-csitított.
-Meg tudsz nekem valaha bocsátani-kérdeztem szipogva
-Persze,soha többet nem engedlek el.Annyira nagyon eszméletlenül szeretlek,hogy nincsenek is szavak rá.-mondta.
Most már a boldogságtól sírtam.Nem bírtam tovább lehajoltam és megcsókolta.Ez a csók olyan volt mintha eddig szomjaztam volna és végre vizet kaptam, egyszerűen nem bírtam abba hagyni az "ivást" és nem is akartam....



* 5 év múlva *

Csak állok és gyönyörködöm benne az én mindenemben.Nem bírom nem őt nézni.Napjaim nagy részében csak őt nézem a másikban pedig az újság cikkeket írom,hisz befejeztem az egyetemet és újságíró lettem.Kicsit nehéz olt mellette befejezni az egyetemet,de minden egyes perc amit vele töltöttem boldogsággal töltött el.
Éreztem hogy két kéz fonódik a derekam köré.
-Szia Édes,már megint őt nézed?-kérdezte mosolyogva.
-Nem tudom nem nézni,annyira elképesztően gyönyörű és úgy imádom.-mondtam szeretett teljesen.
-Hát igen jól összehoztuk,teljesen biztos vagyok benne, hogy ő leggyönyörűbb kislány a földön.
Felé fordultam és megcsókoltam.
-Annyira hálás vagyok neked mindenért.Mindent megadsz nekem amire vágyom,mindig odafigyelsz rám,mindig mellettem vagy,és mindig tudod mit kell mondanom.Én vagyok a világon a legboldogabb anya és feleség.-mondtam elérzékenyülve.
-Ugyan Ash,semmit nem kell megköszönnöd,boldogan teszem amit teszek,minden perc amit veled töltök boldoggá tesz.És nézd meg mit adtál nekem,egy gyönyörű kislányt,aki a mindenem és imádom.Te vagy az aki  mindent megadott nekem,megteremtetted nekem a boldog családot.Akármi történik a bandába vagy a turnén vagy dal felvétel közben,tudom hogy otthon te és a kicsi vársz és így mindig szívesen jövök haza.Ha rossz kedvű vagyok vagy ideges te mindig megnyugtatsz,mindig tudod mit kell mondanod.Elviseled a barátaimat és az összes hülyeségüket.Megengeded hogy meccset nézzek velük,sőt még nézed is velünk.Egy átlagos férfinak látsz nem pedig a One Direction egy tagját látod bennem.Sosem fogom azt a napot elfelejteni mikor megismerkedtünk és együtt kellett aludnunk,órákig néztem hogy alszol és ahogy a hajad szetterül a párnán,miközben békésen szuszogsz,azt hiszem akkor szerettem beléd csak még nem tudtam.És igen elmondhatom hogy imádok a férjed lenni.-fejezte be 
Nem bírtam tovább zokogva ugrottam a nyakába,olyan közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam és csak szorítottam és szorítottam.Majd miután a szuszt is kiszorítottam belőle,engedtem a szorításból,majd mikor az arcunk egy vonalba került megcsókoltam.
Ennyi év tán is imádtam megcsókolni,minden egyes csókjával elkábított és én csak egyre jobban beleszerettem,amit azért elég nehéz elhinni,hogy ennél is jobban tudom szeretni.
Egyszerűen csak boldog vagyok hisz az életem csodálatos.Van egy gyönyörű kislányom akit mindennél jobban szeretek és életem minden percét vele akarom tölteni.És van egy csodálatos férjem akit feltétel nélkül szeretek és ő is engem.
Azt hiszem hogy életem két legjobb döntése az volt hogy külön költöztem a szüleimtől  majd Londonban maradtam,a másik pedig hogy elmentem Em-mel arra a bizonyos koncertre,ami megváltoztatta az életemet........




Vége












2015. április 26., vasárnap

35,

Alig bírtam megmaradni a fenekemen amíg megjött Lou. Már annyira vártam a kis tervem miatt,mi szerint ma találkozok Harry-vel.Persze ezt nem így kerek perec akartam az orrára kötni,csak azt akartam neki mondani hogy ma elkísérem a koncertjére és reménykedek benne hogy nem vagyok túl átlátszó az egész üggyel kapcsolatban.Ez a baj hogy amióta ilyen jóban lettünk teljesen átlát rajtam,sosem tudok neki  hazudni,mert túl jól ismer.
Amikor megjött ujj tördelve mentem le a konyhába ahol éppen kaját csinált magának.Leültem vele szembe az asztalhoz és a fejemet megtámasztottam a kezemen.
-Milyen napod volt?-kérdeztem tőle
-Csak a szokásos.Próbáltunk az esti koncertre,hallgattuk Harry folytonos ordítozását,nagyjából ennyi.-mondta fáradt hangon.
-Huh sajnálom.-húztam el a számat és közben azon gondolkodtam hogyan hozzam fel a témát.
-Neked hogy telt a nap?-érdeklődött
-Voltam az egyetemen,azt mondták írjak egy cikket valami általam vélt furcsaságról,ami a világban van.-magyaráztam.-Amúgy arra gondoltam,hogy ma elkísérnélek a koncertre,ha nem okoz problémát.-mondtam
Csak furcsán nézett rám,gondolom meglepte hogy menni akarok,mikor eddig még csak a banda közelébe se akartam menni.
-Már bocsi de nem nagyon értem.-vallotta be.
-Semmi különös csak nem akarom tovább kerülni a fiúkat és már szeretnélek megnézni koncerten,eddig csak két koncerteden voltam.-magyaráztam és reménykedtem hogy elhiszi amit mondok,mondjuk nem volt hazugság,csak az igazság felét elhallgattam.Az nem ugyan az mint hazudni.Ugye??
-Mi van Harry-vel?-kérdezte
Rátapintott a lényegre,ahogy mindig is.
-Megbirkózom vele.-mondtam olyan meggyőzően amennyire csak tudtam.
-Oké felőlem jöhetsz.-mondta váll rántva-El úgy sem tud jönni.
-Apropó El?Mi van veletek?-húzogattam a szemöldököm
-Eddig nem akartuk mondani,mert eléggé magad alatt voltál,de ideje elmondani.Együtt vagyunk és imádom.-mosolygott boldogan.-Igazából ezt nagyrészt neked köszönhetem,hogy megismerhettem,szóval köszönöm.-jött oda és megölelt.
-Örülök nektek és már eddig is tudtam.-mondtam neki,majd ott hagytam és elmentem öltözni.
A koncert nyolckor kezdődik szóval van egy órám elkészülni.Egyáltalán nem tudom mit vegyek fel,valami extra csinosat szeretnék,hogy lenyűgözzem Harry-t,bár nem tudom mire számítsak hisz egy szemét liba voltam vele,igaz nem önszántamból,de megérdemlem hogy utáljon én is utálnám magam.Végül sikerült kiválasztanom egy nagyon csini ruhát amit még El-től kaptam.

Mikor végre indultunk a koncertre,már annyira izgultam hogy féltem hogy eltöröm a saját ujjaimat.Az út a stadionig nagyon,túlságosan is,hamar telt el.Szinte alig szálltam be az autóba már szállhattam is ki.
Rengeteg erő kellett ahhoz hogy ne mutassam Lou fele azt hogy teljesen be vagyok rezelve.Azt kell hogy higgye hogy minden a legnagyobb rendben.
Mikor kiszálltunk két őr kísért minket be mivel a hely már tele volt sikítozó rajongókkal.Ezeket az őröket nem ismertem,ez kicsit aggasztott,hisz eléggé ijesztőek voltak.Bár ebben az idegi állapotban számomra minden ijesztő és félelmetes.
Nem vagyok benne teljesen biztos hogy jól átgondoltam ezt az egészet.Már megint csak úgy beleugrottam valamibe amit az ösztönöm tanácsolt. Szerintem az  ösztönöm gyakran ittas,hisz ilyenkor csinálok hasonló hülyeségeket.
De most már nem tehetek mást szembe kell vele néznem.
-Ash,gyere siessünk Liam öltözőjébe kell mennünk ott vannak a ruháim.-mondta
Kicsit csalódott voltam és egyben megkönnyebbült is hogy halogathatom még egy kicsit ezt az egészet.
Már ismertem ezt a helyet szóval pontosan tudtam hová kell mennem Lou-val.
Amikor beléptünk az öltözőbe Liam meglepődött pillantásával találtam szembe magamat.
Azt hittem lenéző és utáló pillantást kapok tőle e helyett el lágyult a tekintete, majd átszelte a szobát és a karjába vont.
-Ash annyira örülök hogy itt vagy.Rég láttalak.Hogy vagy?Hogy viseled?-kérdezte aggódva.
-Szia Liam,te is hiányoztál nekem.Jól vagyok.-erőltettem magamra egy hamis mosolyt.
Ő is csak mosolygott egy szavamat sem hitte.
-Srácok egy perc és jövök csak itt van az uncsi tesóm behozom,.-mondta majd le is lépett.
-Na ki vele Ash  miért jöttél.-tért Liam a lényegre.
Tényleg mindenkin át lát, Harry-nek igaza volt.
-Harry miatt vagyok itt.-böktem ki megadva magam.
-Sejtettem.Beszélni akarsz vele?Ugye tudod hogy már Taylorral van?-mondta szomorúan,látszott rajta hogy nem csípi a csajt.Ha még tudná amit én....
-Tudom,de muszáj vele beszélném.Egyszerűen nem bírom tovább.Nélküle lenni olyan mintha nem kapnék vizet,érted szomjazom érte.És tudom hogy ez eszméletlenül hülyén hangzik és nyálasan,de ez az igazság szeretem,eszméletlenül nagyon szeretem.-mondtam és éreztem hogy a sírás fojtogat.
Liam csak a mellkasára vont és vigasztalt.
-Shh nyugi,ő sem felejtett el téged,hidd el szeret téged még mindig.-biztatott.
-De elcsesztem nagyon és nem hiszem hogy helyre tudom hozni.-mondtam letörten.
-Szerintem.....-kezdte de az ajtó kinyílt.
Azt hittem hogy Lou az és az uncsi tesója,de ehelyett azzal a személlyel találtam szembe magamat akit eszméletlenül szeretek....Harry-vel.
A szemei alatt karikák voltak és szörnyen festett,látszott rajta hogy keveset alszik és eszik,de nekem így is eszméletlenül szexi volt.
A meglepődés ami az arcán volt leírhatatlan,látszott rajta hogy amikor bejött valamit mondani akart,de amint meglátott megszólalni sem tudott.Talán egy percig farkasszemet néztünk majd kiment és becsapta az ajtót.
Levegőt venni sem tudtam szinte csak Liam-re pillantottam,aki szintén csak nézett maga elé.
Egy perc se  telt el amikor az ajtó újból kivágódott és Harry jött be.
-Liam menj ki,most.-mondta Harry és láttam hogy lüktet a fején egy ér....ideges.
-Harry szerintem ez nem jü ötlet....-kezdte Liam,de Harry félbe szakította.
-Azt mondtam menj ki.-mondta határozottan.
Liam bocsánat kérően rám nézett majd kiment,ezzel engem egyedül hagyva Harry-vel.
Egy helyben álltam,egy centit sem mertem mozdulni,ezzel szemben Harry idegesen fel le járkált,majd egyszer csak mérgesen rám nézett.
-Mit keresel itt?-kérdezte fújtatva
Már nyitottam volna a számat amikor közbe vágott.
-Miért jöttél?Hogy még jobban tönkretegyél?.-kérdezte-Azért hogy újból elmond hogy nem szeretsz,hogy soha nem is fogsz,hogy színjáték volt az egész?Netán azért vagy itt hogy elmond mekkora hülye vagyok hogy szerettelek és hogy még mindig szeretlek?-kérdezte üvöltve.
Már mindkettőnk arcáról folytak a könnyek.
-Nem dehogy...-kezdtem
-Tudod mit nem is érdekel az amit mondani akarsz.-mondta
-De Harry én sz...-mondtam volna ki azt a bizonyos szót amikor valaki berontott..ismét.
Köpni nyelni nem tudtam amikor megláttam a szőke démont.
-Áh sziasztok,nem tudtam hogy vendéged van édesem.-ment oda nyafogva Harry-hez,majd megcsókolta,ami nekem olyan érzés volt mintha a szívemben egy kést forgattak volna.
-Ő csak egy régi ismerős.-hazudta  Harry majd elment a szőkével én pedig ott maradtam egyedül.
Amint kiléptek összerogytam a földön és elkezdtem sírni.Mindent elrontottam mindent....








2015. április 11., szombat

34,

*1 hónap múlva*

Egy hónap telt el azóta amióta eljöttem Harry-től. Lou azonnal jött a segítségemre és megengedte hogy nála lakjak míg nem kezdődik a suli és nem tudok kollégiumba menni.
Lou nagyon sokat segített az elmúlt egy hónapban.Mindig itt volt mellettem, próbált felvidítani,elmondhattam neki őszintén mi bánt.és igen elmondtam neki a Taylor-os ügyet,megígérte hogy nem mondja el senkinek,bár először a rendőrségre akart vele menni,de meggyőztem hogy ne menjen,mert akkor Harry-nek baja esik.
Szerencsére megértette és titokban maradt az ügy.
Hogy mi van Em-mel?Hogy ő is itt van mellettem és segít-e nekem?Hát egyáltalán nem.Elmondtam hogy vége köztünk Harry-vel,erre ő megölelt vigasztalás képen,majd elkezdte ecsetelni hogy milyen tökéletes a kapcsolata Niall-lal és hogy milyen eszméletlen boldog.Ugye mennyire tapintatos?Aztán közölte hogy mivel Niall-nek szabadsága van ezért el fog utazni vele egy romantikus utazásra két hétre.Szóval nem nem volt mellettem,sőt még egy SMS-t sem írt három hete,ha meg igen akkor is csak arról hogy milyen jó neki.Egyszer sem kérdezte meg hogy mi van velem.Bajban derül ki ki az igaz barát és az nem az aki egy fiú miatt cserben hagy.Nem baj örülök hogy kiderült,így tudom hogy Lou és El az igazi barátaim.
Apropó erről jut eszembe,míg engem és a lelki világomat ápolták közelebb kerültek egymáshoz és szerintem már együtt vannak,bár nem mondták ki hivatalosan,gondolom rám való tekintettel tették.
Bár engem nem zavar,sőt örülök hogy egymásra találtak.
Hogy mi van Harry-vel?Hát az elején kábé egy hétig teljesen ki volt,rengeteg újságcikk megjelent arról hogy iszik,romból és lemondja a koncerteket.Ezek a dolgok lassan elcsitultak és olyan dolgok kezdtek felröppeni hogy Harry szívét most már van ki vigasztalja,nem más mint volt barátnője Taylor Swift.Igen egy gete már együtt vannak,pont ahogy a szőke démon akarta.
Most boldognak kellene lennem,hogy Harry már nem szenved és hogy az a liba nem bántja mert sikerült a terve,de nem nem vagyok boldog.Sőt a bánat,a csalódottság,és a magány felemészt belülről.Teljesen kikészültem,alig eszek és alig alszok.Ha pedig sikerül elaludnom akkor  is csak Harry-ről álmodom,arról hogy micsoda szörnyeteg voltam és hogy az egész az én hibám.
Azt hittem hogy könnyen fel tudom majd dolgozni ezt az egészet és majd elfelejtem mint Ian-t. Apropó Ian,amint megtudta hogy szakítottunk Harry-vel,újra próbálkozott.Éjjel-nappal zaklatott,most jön a legjobb,még a kezem is megkérte egy liftben mikor csak ketten voltunk.Persze jól faképnél hagytam.Valószínű mélyen érintette,mivel azóta nem keresett.
Na szóval azt hittem majd könnyen elfelejtem és tovább léphetek,ahogy már egyszer megtettem,de nem ez egyáltalán nem olyan.Mindenben Harry-t látom,bármire ránézek ő jut eszembe.Lehet hogy ez beteges,de nem érdekel akkor legyek beteg.
Teljesen biztos hogy soha nem fog megszűnni a szeretetem Harry iránt.És az fáj a legjobban hogy ezt ő nem tudja és ő már nem szeret.
Beleőrülök a tudatba hogy lehet hogy éppen Taylor-ral,néz egy filmet összebújva,vagy vacsoráznak,vagy csókolóznak vagy esetleg még ennél is rosszabb...
Ezeken gondolkodok már megint sokadjára is,miközben nézem a képeket amik a falon lógnak.Azok közül is azt amin Lou-val vagyunk.

Ez a kép egy mozizós este készült amikor csak ketten voltunk itthon és egy csomót ettünk és alig bírtunk megmozdulni.Nagyon jó este volt.
Be kell fejeznem végre az önsanyargatást és lábra kell állnom.Mivel elég lusta voltam a lábra álláshoz ezért úgy döntöttem netezek egy kicsit.
Persze amekkora az én szerencsém pont belebotlottam egy cikkbe,ami Harry-ről szólt.
A cím teljes mértékben felkeltette az érdeklődésemet így hát megnyitottam.

Harry Styles még nincs túl a szakításon


Úgy látszik a híres énekes,akiért milliónyi lány van oda,csak egy bizonyos lányért van oda,aki a jelek szerint jól elcsavarta a fiú fejét.Sajnos nem tudjuk ki ez a titokzatos lány,csak annyit tudunk hogy nem szépen végződött a kapcsolat.Forrásaink szerint az ifjú hölgy teljesen összetörte kedvenc énekesünk szívét. Harry teljesen oda volt érte,de ezek szerint ez nem volt kölcsönös.A directionerek persze nem bánkódnak annyira hisz Harry rengeteg érzelmes dalt ír ennek kapcsán.De nagy megdöbbenésünkre vannak rajongók akik kifejezetten könyörögnek a lánynak hogy menjen vissza Harry-hez,mert szeretnék hogy imádottunk boldog legyen újra.Ez nagyon ritka hisz ezek a lányok általában utálják azokat a lányokat akik közel kerülnek kedvencükhöz.Ezenkívül felmerül a kérdés hogy  mit szól mindehhez Taylor Swift,aki a jelek szerint Harry új barátnője.Nem zavarja hogy párja egy másik lányért van oda?Harry nem tagadhatja hogy mást szeret mivel a napokban elsírta magát az egyik koncerten:  


Elég rossz volt a felvétel,de azért ki tudtam venni belőle a dolgokat.Harry tényleg sírt,pedig ő nem az a sírós fajta.
Lehet hogy nem felejtett még el?Lehet még szeret?Úristen muszáj megtudnom.Muszáj látnom.Találkoznom kell vele,minél hamarabb.....





 

33,

A szőke démon teljesítette amit mondott és hazavittek.Persze út közben még hatszor elmondta hogy mit kell tennem,nem mintha nem jegyeztem volna meg.Valószínű soha életemben nem fogom elfelejteni.
Csiga lassan mentem be a házba és azon imádkoztam hogy Harry ne legyen itthon,mert nem akarom a szemébe mondani a dolgokat,hisz az ezerszer rosszabb lenne,mint egy levél.
Hatalmas szerencsémre nem volt otthon,szóval villámgyorsan felrohantam az emeletre és összeszedtem azt a kevés cuccomat ami volt.Pakolás közben észre vettem az éjjeliszekrényen lévő közös képünket.
A kezembe vettem és elgondolkodtam.

Mi minden mehettünk volna keresztül együtt,mennyi sok szép emlékünk lehetett volna?Hány ilyen képet csinálhattunk volna még?Hányszor mondhattuk volna még egymásnak hogy szeretlek?Hány romantikus estén lehetett volna még?Még csak nem is mentünk el vacsorázni soha sem,és már nem is megyünk.
Taylor mindent tönkre tett,ezt soha sem fogom megbocsájtani neki.Örökre gyűlölni fogom.
Gondolataimból a bejárati ajtó nyílása zökkentett ki.A francba Harry hazajött.
Mi a szarnak elmélkedtem itt.Gyorsan bedobtam a képet a táskámba és elindultam lefelé.
Amint Harry meglátott hatalmás mosoly terült szét az arcán.
-Szia szívem.-köszönt boldogan majd lehervadt az arcáról a mosoly amikor jobban megnézett.-Mi történt az arcoddal?Bántott valaki?Miért van nálad az utazó táskád?Mész valahová?-kérdezte aggódva és kétségbeesve.
-Nem bántott senki,biztos neki mentem valaminek.-simítottam végig az arcom.-És elmegyek nem bírok tovább itt maradni.-mondtam olyan határozottan ahogy csak tudtam.
-Mi?Mi a baj a házzal?-kérdezte meglepetten.
-Nem akarok itt lakni.-mondtam-Veled-tettem hozzá
-Oké,akkor még nem költözünk össze.Kiveszünk neked egy albérletet,ha neked ez még sok.Megoldjuk.-jött oda és fogta meg a kezemet.
-Nem Harry nem érted,én VELED nem akarok élni.-rántottam ki a kezemet a kezéből.
-De miért?Eddig nem volt vele baj-mondta és láttam a szemében a fájdalmat.
-Harry már nem akarok veled lenni.-mondtam elcsukló hangon és próbáltam kikerülni hogy elmehessek,de a csuklómnál fogva visszarántott.
-Mi?Nem mész el addig míg ezt meg nem magyarázod.-mondta idegesen.
-Nem bírom elviselni a felhajtást ami körülötted zajlik,elegem van abból hogy titkolózunk a világ előtt és a sok sikítozó rajongóból is.-mondtam kétségbeesetten.
-Akkor elmondjuk mindenkinek,ha ezt szeretnéd meg lesz.Nem tudtam hogy ez bánt téged.-mondta kicsit megkönnyebbülten.
Istenem még ilyenkor is gondoskodni akar rólam és teljesíteni akarja minden óhajomat.Én pedig ezt teszem vele,összetöröm a szívét.
-Harry nem csak erről van szó....-mondtam
-Akkor mibe avass be,kérlek együtt megoldjuk.Szeretlek és nem akarlak elveszíteni.-mondta és láttam a könnycseppet lefolyni az arcán,ami teljesen összetört belülről.

Ki kell találnom valamit ami miatt azonnal elenged,mert olyan mélyen érinti.És már tudtam is hogy mit kell mondanom neki,ami teljesen összetöri.
-Hát ez az Harry én NEM szeretlek,és soha nem is foglak.Már nem bírom tovább elhitetni veled.Vége értsd meg én NEM szeretlek.-mondtam és éreztem hogy már nekem is folynak a könnyeim.
De az leírhatatlan volt hogy ő milyen arcot vágott.Mintha gyomorszájba vágták volna.Láttam hogy mondani akar valamit,de nem tudott csak visszacsukta a száját és a földre rogyott.
Itt volt az idő hogy elmenjek felkaptam a táskám és elindultam kifelé,de még mielőtt kiléptem volna az ajtón visszanéztem. Még mindig a földön térdelt és rázta a zokogás.
Nem bírtam tovább nézni,mert szinte éreztem hogy a szívem darabokban van.
Hogy tehettem ezt? Ő volt az az ember aki a legfontosabb volt számomra és aki mindig mellettem volt,akkor is mikor a barátnőm elhanyagolt.És én mit csináltam hálaképp? Összetörtem mindkettőnk szívét.Annak a hülye szőke liba hóbortjának köszönhetően.Viszont ez jobb mintha fizikai bántódása esne.
Valahogy majd túlteszi magát rajta és lehet bele tud szeretni Taylorba.Én meg megpróbálok együtt élni ezzel.
Nem tudtam hová menjek. Em-et nem akartam felhívni hisz  már nem nagyon számítok neki csak a barátja  van neki.Ne essék félre értés,örülök hogy együtt vannak és annak is hogy boldog.De már le se szarja mi van velem.Ha beszélünk is  csak felszínes dolgokról,nem mondhatok neki el semmi komolyat.Sose szakít rám időt és ha igen akkor is csak az Ő magánéletéről beszélünk.Már nem érzem úgy hogy barátok lennénk egy barát mindig ott van a másiknak és nem helyez elé egy fiút sem.De ő ezt nem érti meg és nem érdekli a barátságunk.
Így hát csak egy ember hívhattam fel hogy segítsen.Elővettem a mobilomat és hívtam is.
-Szia értem tudnál jönni?-kérdeztem sírva
-Persze Törpilla.De mi a baj? Megijesztesz.-mondta
-Majd mindent elmondok személyesen. Harry  háza előtt vagyok siess-kértem
-10 perc és ott vagyok.-mondta majd bontotta a vonalat.
Megint egyedül maradtam a gondolataimmal,ami mindig csak azt hajtogatta hogy:
Mi az úristent csináltam.......









32,

Reggel mikor felébredtem Harry már nem volt mellettem,csalódott voltam,de nem lepődtem meg mivel már tegnap megbeszéltük ezt.
Végig néztem magamon,teljesen meztelenül feküdtem,ezen persze azonnal elpirultam,mivel eszembe jutottak a tegnap este történései.Basszus annyira imádok bármilyen formában Harry mellett lenni,hisz imádom őt ezt az elején tagadni akartam még saját magamnak is de ki nem imádna egy ilyen srácot mint ő.
Kikeltem az ágyból hisz úgy gondoltam ideje reggelizni,mivel nem volt itthon semmi.Itthon ezt meg kell szoknom,de bevallom tetszik.Na szóval mivel üres volt a hűtő így el kellett mennem reggeliért.Azt találtam ki hogy a közeli mekiben veszek magamnak egy kávét meg egy muffint. Harry tegnap adott kulcsot a házhoz,először azt hittem hogy megkéri a kezem mert teljesen ugyanolyan dobozban volt mint az a gyűrű,de szerencsére nem.Nem arról van szó hogy nem tudom elképzelni hogy összejövök Harry-vel hanem,még csak két hónapja ismerjük egymást és elég fiatalok vagyunk még ehhez.
Miután felöltöztem,magamhoz vettem a fontos cuccaimat és már mentem is,mert majd  éhen haltam.
Hamar oda értem a mekihez majd egy eldugott boxba ültem be.Nagyban ettem a muffinomat amikor egy szőke nő sapkába és napszemüvegbe ült le mellém.Először nem értettem hogy mit akar,de aztán levette a szemüveget és felismertem.
Taylor Swift,Harry exe.
-Hello,minek köszönhetem a társaságod.-kérdeztem kedvesen,pedig egyáltalán nem szívleltem ezt a nőt.
-Ugye bár tudod ki vagyok,viszont én is tisztában vagyok vele hogy ki vagy és most velem fogsz jönni.-mondta gúnyosan mosolyogva.
-Már megbocsájts de miért is mennék veled?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Hát ezért-mutatott le közénk ezzel egy időben egy bökést éreztem az oldalamon.Amikor lenéztem láttam hogy egy kést szorít az oldalamhoz és közben mosolyog. Felfordult a gyomrom és alig kaptam levegőt úgy megijedtem.
-Akkor indulhatunk?-kérdezte. Én csak bólintottam.-Remélem nem kell mondanom,hogy semmi feltűnés ,mert akkor baj lesz.Kint van egy autó aminek sötétített ablakai vannak menj oda szépen és szállj be.-mondta majd lökött rajtam egyet.
Nem mertem megkockáztatni a menekülést,mert még nem akartam hullazsákban végezni.Így egy hang nélkül követtem az utasításokat és beszálltam a kocsiba.Ő persze szorosan be ült mellém,majd lediktálta a címet (ami számomra ismeretlen volt) a sofőrnek és indultunk is.
Most aztán megint valami bajba kerültem.Ez a te formád Ashley. Miközben magamat szidtam magamban,úgy érzékeltem hogy megérkeztünk.
A szőke démon kipattant és már láttam egy cseppnyi esélyt hogy elszökjek,de akkor a sofőr a kezemnél fogva kirángatott a kocsiból,megjegyzem nem túl finoman.
Amikor megláttam hol vagyunk még jobban beparáztam.Egy raktár épületnél voltunk,valahol a Temse mellett.Úristen most meg fog ölni??Ez valószínű,máskülönben miért hozott volna ide?De én még nem akarok meghalni,hisz még túl fiatal vagyok a halálhoz.Szeretnék családot,gyereket,kutyát,macskát meg ilyeneket,nem meghalni egy lepukkant raktárban.
A sofőr,aki egy hatalmas pasas volt,beráncigált egy lepukkant épületbe,és kikötözött egy székre ami a helyiség közepén volt.Nem finomkodott egyáltalán,nagyon fájt a csuklóm,de nem mertem egy hangot se ki adni magamból.
Mikor kész volt a kikötözésemmel,elsétált,de a szőkeség visszajött.
-Ash,gondolom sejted miért vagy itt.-mosolygott gusztustalanul.
-Nem tudom,egyáltalán nem értem.Nem is ismerlek.Nem ártottam neked semmit.-mondtam félénken és már a sírás határán álltam,de nem fogom neki megadni azt az elégtételt hogy sírni lásson.
-Hát akkor aranyom felvilágosítalak,ha már ennyire hülye vagy.Elvettél tőlem valami nagyon fontosat.-mondta majd közelebb jött.
-Mondtam hogy nem is ismerlek,hogy vettem volna el tőled bármit is.-mondtam felháborodva.
-Elvetted a pasimat te ribanc.-üvöltötte majd arcon vágott jó erősen.-Harry az enyém volt de te elvetted tőlem.-szűrte a fogai között.
-Nem vettem el akkor már nem voltatok együtt,mert elhagyott téged.-mondtam makacsan.
Erre ő a nyakamnál fogva megfogott,hogy a szemébe nézhessek.Alig kaptam levegőt.
-Az egész a te hibád.szóval helyre fogod hozni.-mondta majd szerencsére elengedett.
-Még is hogy csináljam?-kérdeztem hisztérikusan.
-Szépen elhagyod,de úgy hogy törd össze a szívét,hogy én meggyógyíthassam.-mondta vidáman.
Hát ez a nő tuti beteg.Teljesen biztos vagyok benne hogy elmebeteg.
-Nem fogom ezt tenni mert szeretem.-mondtam a szemébe nézve határozottan.
Erre lekevert még egy pofont.
-De bizony meg fogod tenni,mert különben nagy baj lesz.-mondta összeszűkült szemmel.
-Azt csinálsz velem amit akarsz,de nem bántom meg Harry-t.-ordítottam az arcába.
Erre még egy pofont lekevert.Na ez már tuti meg fog látszani.
-Jaj de kis buta vagy.Veled nem csinálok semmit,kellesz a tervemhez.Viszont ott van még a kis barátnőd Emily,a többi bandatag ja és persze Harry is.És ha azt hiszed nem bántanám,akkor nagyot tévedsz mert ha az enyém nem lehet akkor másé sem.-mondta majd ördögien elmosolyodott.
Most mégis mi a szart csináljak?Nem engedhetem hogy bármelyik barátomnak baja essen,hisz azt nem tudnám feldolgozni és megbocsájtani magamnak.Viszont nem akarok fájdalmat okozni Harry-nek,hisz szeretem,sőt ez a szó már nem is fejezi ki annyira azt amit érzek iránta.Teljes szívemből teljesen oda vagyok érte.Nem tudnám elviselni ha bármi baja történne.Akkor inkább okozzak neki fájdalmat és utáljon meg minthogy baja essen.
-Rendben megteszem amit kérsz,de akkor ígérd meg hogy nem bántasz senkit.-mondtam lehajtott fejjel.

-Mégsem vagy annyira idióta mint hittem.-mondta mosolyogva.-Na mondom a tervet.Haza viszünk,ha nincs ott Harry akkor írsz neki egy szép búcsú levelet amiben taglalod hogy nem szereted és hogy neked más kell.Viszont ha otthon van vagy esetleg hazaér ami még jobb kicsapod a balhét és mindenféléket vágsz majd a fejéhez,hogy összetörd a szívét,majd lelépsz.Világos?-kérdezte
-Mint a nap.-mondtam gúnyosan.
-Ugye mondanom sem kell hogy ha elárulod  bárkinek is a kis titkunkat,akkor a barátaidnak igen nagy baja esik.-mondta fenyegetően.
-Megértettem és most oldozz el-mondtam teljesen megsemmisülve.
Taylor intett a sofőrnek hogy oldozzon ki,aki nyomban teljesítette a kérést.
Tegnap még minden rendben volt,az életem teljesen sínen volt és minden tökéletes volt. Megtaláltam a szerelmet erre el is veszítem.
Azt hittem végre boldog lehetek,de úgy látszik tévedtem....












2015. április 3., péntek

31,

Amint eltűnt a szemem elől Harry,El felé fordultam,aki úgy vigyorgott mintha most nyert volna a lottón.
-Mehetünk.-mondtam én is vidáman,hisz már nekem is hiányzott a társasága.
Ő csak egy mindent tudó mosollyal bólintott,majd indultunk a kávézóba.
Végig sétáltunk az ismerős utcákon,ahol megannyi élményem volt Ian-nel. Magamat is meglepve konstatáltam hogy semmilyen rossz érzést nem kelt bennem,maximum annyit hogy ezek jó élmények csak rossz sráccal éltem át.Végül is Ian első komoly kapcsolatnak annyira nem is volt olyan rossz hisz a megcsaláson kívül minden klassz volt,és nagyon szerettem és szerintem ő is valamennyire érzett irántam valamit.De most már el kell felejtenem,hisz ott van nekem Harry,akit szeretek és végre ezt neki is megtudom mondani.ki tudom mondani,teljesen őszintén hogy mit érzek iránta és ez jó nagyon.
Megérkeztünk a kávézóba leültünk és rendeltünk,eddig nem nagyon beszélgettünk El tiszteletben tartotta a nosztalgikus merengésemet.
-Szóval te és Harry Styles.-húzogatta a szemöldökét mosolyogva
-Hát igen.-mondtam vidáman
-De ez hogy történt?Mesélj el mindent.-utasított
Elmeséltem neki egészen onnan hogy leléptem innen addig míg nem találkoztunk a stúdióban.
-De úgy látom nagyon jól elvagytok.-mondta
-Igen,olyan jó hogy megismertem ő mindig itt van mellettem teljesen megért és mindenben támogat.Imádok vele vicces és komoly dolgokról is beszélni.Igazából nincs olyan dolog amit ne szeretnék vele csinálni.Olyan mintha ő lenne a pasim,az apám a testvérem és a legjobb barátom is egyben.Egyszerűen csak nagyon boldog vagyok mellette.-mondtam boldogan és már azt hittem elsírom magam boldogságomban.
-Te aztán tényleg nagyon szereted.-mondta
-Igen.-mondtam pirulva.
-De ő is oda van érted látszik ahogy rád néz vagy ahogy hozzád beszél.Simán egy oroszlán ketrecbe is bemenne érted.-mosolygott El.
-De most mesélj valamit te is.-mondta hisz eddig csak egoistán csak magamról dumáltam
-Hát nem sok dolog történt azóta mióta elmentél.Ugye Tess elment Franciaországba modellkedni,te is elmentél én meg maradtam és csak a munkámnak éltem.-mondta bánatosan
-És hogy állsz pasi téren?-kérdeztem
-Ne is kérdezd,a pasik csak kihasználnak mert biztos mivel modell vagyok ebből szerintük az is adódik hogy nincs agyam.-mondta felháborodottan.-Nekem egy olyan pasi kéne aki boldog hogy vele vagyok és mindig megtud nevettetni,valaki aki úgy pörög mint én és folyton vidám.-mondta ábrándozva.
-Éppenséggel ismerek egy pont ilyen srácot.-mondtam vidáman.
-Komolyan?-kérdezte
-Igen és épp szingli szóval szervezek nektek egy találkozót.-örültem a saját ötletemnek.
-De ki az ismerem?-kíváncsiskodott.
-Majd meglátod,legyen egyenlőre meglepi.-vigyorogtam sejtelmesen.
-Tényleg mikor mész vissza New York-ba?-kérdezte
-Nem is meséltem itt maradok-öleltem meg
-Vissza jössz modellkedni? Nem lesz kínos?-lepődött meg
-Nem az már elmúlt.Egyetemre jövök ide.-mondtam boldogan
Most már boldog vagyok az egyetem miatt is,úgy látszik az életem kezd teljesen jó irányba fordulni,bár nem akarom elszólni maga...
-De azért valamikor beugorhatnál egy fotózásra a kamera imád téged.-lökött oldalba
Még beszélgettünk mindenféle témáról,hogy mit fogok tanulni az egyetemen,hol fogok lakni,meg persze Harry-ről.
-Ash örültem hogy láttalak de lassan mennem kell,mert este egy estélyre kell mennem.-mondta nem túl lelkesen.
-Én is örülök hogy láttalak,majd megszervezem a randit.Vigyázz magadra.-öleltem meg majd kisétált a kávézóból.
Gyorsan írtam egy sms-t Harry-nek hogy végeztem és írta hogy 20 perc és itt van értem.
Lassan megittam a maradék italom,majd vettem Harry-nek a három kedvenc sütijéből.Mire végeztem és kimentem láttam hogy Harry a hatalmas autójával éppen most áll meg.
Villámgyorsan beugrottam mellé.
-Szia,hiányoztál.-csókoltam meg áthajolva hozzá.
-Szia,te is nekem.-mondta majd indította az autót.
-Hoztam neked a kedvenc sütiidből.-mosolyogtam
-Imádlak és pont jó lesz az esti programunkhoz.-kacsintott
-Csakugyan? És mi lenne az?-kíváncsiskodtam
-Nem mondhatom el,mert akkor már nem lenne meglepetés.-vigyorgott elégedetten.
Már nagyon kíváncsi vagyok a meglepire,hisz ezek szerint ma ezt szervezte nekem és ezért annyira hálás vagyok.
Amint megállta az autó,azonnal kipattantam és amint ő is kiszállt a nyakába vetettem magam és megcsókoltam.Meglepődött de azonnal visszacsókolt és átkarolta a derekamat.
-Ezt miért kaptam?-kérdezte miután elhúzódtunk egymástól.
-Mert annyira szeretlek és olyan szerencsém van veled.-bújtam hozzá
-Én is szeretlek.-ölelt még szorosabban.
Miután végre sikerült elengednünk egymást indultunk befelé a házba.Amint betettem a lábam a házba Harry befogta a szememet.
-Ezt most miért?-nyafogtam mert eszméletlenül kíváncsi voltam.
-Azért mert ez meglepi és nem szabad lesned.-mondta és én éreztem hogy mosolyog.
Gyengéden átkarolt és úgy vezetett fel talán az emeletre nem voltam teljesen biztos benne hogy hová megyünk,hisz nem sokszor voltam még nála.
Éreztem hogy lassulunk és aztán egyszer csak megállt és maga felé fordított és elvette a kezét a szemem elől.
Lassan kinyitottam a szemem és gyönyörű smaragdzöld szemeibe néztem.
-Megérkeztünk.-mosolygott én meg lassan megfordultam hogy lássam mi a meglepi.
Sok mindenre számítottam de erre egyáltalán nem. Harry aztán kitett magáért.
Az egész fürdőszoba ki volt világítva gyertyákkal és tele volt szórva minden rózsaszirmokkal. Harry gyorsan elsietett mellettem és megengedte a fürdő vizet.
Én meg csak álltam ott bambán ás csak tátottam a számat,nem tudtam megszólalni.
-Tetszik?-törte meg a csöndet Harry.
-Elmondhatatlanul.-nyögtem ki hosszú szünet után.
-Mostanság te is meg én is sokat stresszeltünk,én az új album meg a sok koncert miatt,te meg a tovább tanulás miatt,szóval úgy gondoltam hogy ránk fér egy kis lazítás.-mondta majd átkarolta a derekamat.
-Nagyon cuki vagy hogy összehoztad ezt,bár felmerül a gyanú hogy csak azért csináltad hogy láthass meztelenül-vigyorogtam rá.
-Hát a jobban belegondolok ez is benne van a pakliban.-mosolygott huncutul,majd lassan kezdte lehúzni rólam a pólót miközben végig tartotta a szemkontaktust.
Mikor lekerült rólam a pólóm fentről lefelé kezdtem kigombolni az ingét,annyira imádom az ingeit.Kibújtattam belőle majd apró kezeimmel végig simítottam izmos mellkasát,amitől libabőrös lett.Annyira felcsigáz hogy ezt váltom ki belőle,
Harry kigombolta a nadrágomat majd felültetett a csapra úgy hogy a két lábam között állt majd lehúzta a nadrágom.Én akartam megszabadítani a nadrágjától de ő gyorsan lehúzta az alsógatyájával együtt.A kis göndör úgy látszik türelmetlen.
Levett a csapról majd fogta és beszállt a kádba,és várta hogy kövessem.
Annyira szexin és lassan húztam le a melltartómat amennyire csak tudtam és utána a bugyim is erre a sorsa jutott,majd beszálltam mellé.Két lába közé ültem és a mellkasának dőltem ő pedig átkarolt hátulról.
-Annyira hiányzott már hogy egy kis időt töltsünk együtt.-fúrta be a fejét a nyakhajlatomba
-Nekem is.-simogattam a kezét.-Dolgozol holnap?-kérdeztem
-Csak délelőtt,de utána csak a tiéd vagyok.-mosolygott.
-Rendben akkor kitalálok valamit.-mondtam
Csak bólintott majd elkezdte csókolgatni a nyakamat amit én lehunyt szemekkel élveztem majd maga felé fordított és megcsókolt és itt vége volt elvesztünk egymásban.......